Kokárdát tűztünk az ingemre,
Piros, fehér, zöld a színe.
Egész nap ünneplőben vagyunk,
Ma igazi hősökről tanulunk.
Ausztria, a szomszédos ország
Úr volt nálunk, nem igazi barát.
A magyarok németül beszéltek,
a törvény, a haza osztrák lett.
De volt egy csapat diák,
kik Magyarországon éltek,
magyarnak születtek,
Az osztrákoktól nem féltek.
A Múzeum előtt összegyűltek,
a magyar szabadságról verseltek.
A népnek hangosan kikiáltották,
hogy nem tűrik az osztrákokat tovább.
Bátran szembenéztek az urakkal,
Harcoltak, de nemcsak szavakkal.
Összefogtak a népért, a hazáért,
A magyarok szabadságáért.
***
Több, mint százötven éve,
nem volt szabad Magyarország népe.
Az osztrákok uralkodtak,
Ők voltak nálunk az urak.
Akkor régen, a magyarok harcoltak,
a szabadságukért lázongtak.
Kokárdát tűztek az ingükre,
s büszkék voltak nemzetükre.
***
Ma én is kokárdát viselek.
Büszkén vagyok magyar gyerek.
Hangosan az égbe kiáltok,
Szeretem a szabad Magyarországot!
***
Piros, mint a szeretet,
fehér, mint a tisztelet,
zöld, mint a föld, fa, fű
A Magyar zászló ilyen színű.
***
Szabad a madár,
boldogan dalol ám!
Szabad már a magyar,
Énekelj most hamar!