Itt állunk most előttetek,

Hallgassátok meg verseinket.

Énekelünk is, és táncolunk,

Mosolyt, szeretetet ajándékozunk.

 

Mert hálás kicsi szívünk,

Hogy Veletek e Földön lehetünk.

Hogy gondoztok, neveltek,

Ha rosszalkodunk is szerettek.

 

Itt vagyunk hát, mosolygunk,

Mindenért köszönetet mondunk.

Büszkén hallgassátok műsorunk,

Mert mindent a Ti örömötökre tanultunk.

***

Édesanya, Édesanya,

Szívemnek legszebb aranya.

Kincsem nekem Anyukám,

Mert Ő adja az Élet javát.

 

Ő hívott engem ebbe a világba,

Nappala nyúlt értem éjszakába.

Ha fogam, kezem, fejem fájt,

Simogatott, megpuszikált.

 

Ma is gyógyít meleg ölelése,

Öröm nekem az Ő nevetése.

Neki köszönhetem szép beszédem,

S Őt dicsérje minden léptem.

 

***

Édesanya, Édesanya,

Lelkem legszebb tavasza.

Miatta csodás a világom,

Így neki hoztam virágom.

 

***

 

Anyukám! Emlékszel mindenre?

És arra, hogy mindenért szeretlek?

Valamit hoztam szép csendben,

Itt tartom a kezemben.

Nem katica, nem lepke,

Eldugjam a zsebedbe?

 

Beteszem a szívembe,

mert ott van ám a kis helye!

De megmutatom előtte,

Hajolj ide, Édeske!

 

Kukucskálj csak ide be!

Mit látsz most a kezemben?

Tárd ki kezed, csukd be szemed!

Szeretlek! Hát ezt hoztam Neked!

***

Orgona és tulipán,

Ünneplem az Anyukám!

Jácint és gyöngyvirág,

Köszöntöm a Nagymamám!

***

 

Kicsi szívem, kicsi szám,

Neked kiált Anyukám!

Szóval el sem mondhatnám,

Milyen nagy az én hálám!

Kezemben egy tulipán,

ünnepli a Nagymamám.

Köszöntse Őt a szára,

Mert Mamám egy drága.

Köszöntse Őt a levele,

Mert nagy a Mamám szeretete.

Köszöntse a virág szirma,

Mert ma van a Nagymamák napja!

 

***

 

 

Angyalok bizony léteznek,

S minden gyereket szeretnek.

Nincsen szárnyuk, nem repülnek,

Csak varázsolnak és mesélnek.

 

Megóvnak a bajtól, bútól,

Távol állnak a haragtól.

Kedves szavuk simogató,

Erős kezük bátorító.

 

Én is szeretnék egy angyalkát,

Mert segítene, vigyázna rám.

De hisz Te vagy az, Édes Anyukám!

Te is Angyal vagy! S engem szeretsz igazán!

*** 

Anyukám! Emlékszel, hogyan vártál rám?

Vidáman nevettél, vagy örömödben sírtál?

 

Anyukám! Emlékszel, hogyan születtem?

Mikor először megláttál, kicsordult a könnyed?

 

Anyukám! Emlékszel, hogyan etettél?

Én sírtam, és Te magadhoz öleltél?

 

Anyukám! Emlékszel, hogyan altattál?

Mellém bújtál, vagy órákon át ringáztál?

 

Anyukám! Emlékszel a babaillatomra?

És hogy az illatodra, hangodra megnyugodtam?

 

Anyukám! Emlékszel az első fürdetésemre?

Arra, hogy vékony kis kezem, lábam mennyire szeretted?

 

Anyukám! Emlékszel az arcomra?

Az első mosolyomra és grimaszomra?

 

Anyukám! Emlékszel, mikor először hangosan nevettem?

Csiklandozó kacagásom nagyon szeretted?

 

Anyukám! Emlékszel, hogy rágtam a lábam?

Hogy minden dolgot megízleltem a számban?

 

Anyukám! Emlékszel, mikor a fogacskáim kibújtak?

Velem sírtál, mikor fájt és minden nap megszámoltad?

 

Anyukám! Emlékszel az első kenyérevésemre?

Felkockáztál nekem katonákra mindent?

 

Anyukám! Emlékszel, mikor hasra fordultam?

Amikor már gőgicsélve egyedül is játszottam?

 

Anyukám! Emlékszel, mikor felültem?

És amikor kissé eldűltem?

 

Anyukám! Emlékszel, az első szavamra?

És hogy azt is értetted, amit nem mondtam?

 

Anyukám! Emlékszel, mikor nevetve hintáztam?

És mikor először egyedül felálltam?

 

Anyukám! Emlékszel, mikor kapaszkodva jártam?

Minden lépésemet mosolyogva vártad?

 

Anyukám! Emlékszel az első sétánkra?

És utána az ezernyi hosszú közös gyaloglásra?

 

Anyukám! Emlékszel az első dolgokra?

Mikor először láttam állatokat?

Mikor először ittam porhárból,

Mikor először bújtam ki egyedül az ágyból?

Mikor először rosszalkodtam,

S mikor először mondtam, hogy „Szeretlek, Anya”?

***

 

Köszönöm a két kezed,

Bátorító szép szemed.

Köszönöm a szívedet,

Meleg, meghitt ölelésedet.

Köszönöm a lábadat,