Földelés

 

Egy zöld tisztáson állunk, Márkó és én. Sugárzik a Nap fénye, felnézünk rá, s érezzük arcunkon melegét.

-      Anya! Mi az ott? – kérdezi Márkó a távolba meredve.

-      Egy varázsfa – válaszolom – menjünk közelebb!

Míg közeledünk a Fához, Márkó kezét simogatva magyarázom, hogy milyen is ez a Fa.

-      Látod, Márkó? Vihar lehetett itt! Megtépte a Fa ágait… Nézd csak, az alsó ágak lefelé hajladoznak. Segítsünk ennek a Fának!

Márkó azonnal beleegyezik, hiszen imád kertészkedni.

Mikor a Fa alá érünk, Csodát látunk!

-      Anya! Nézd! A Fánkon mindenféle színű virágok vannak! – kiált meglepetten Márkó – mint a szivárvány! – teszi hozzá ámulattal.

-      Bizony! – mondom én – a színekben van a varázsereje! Segítsünk Neki, hogy újra pompásan szép legyen!

-      Mit kell csinálni, Anya? – kérdezi Márkó izgatottan.

-      Gyere, álljunk a Fa alá, egészen közel a törzséhez. Dőljünk neki háttal, és érezzük, hogy a gyökerei mélyen a Földben vannak. Erős gyökerei megkapaszkodnak, hiszen a Föld ad vizet, Életet. Simogassuk meg ezt a gyökeret, hogy meggyógyuljon, s fel tudja szívni a vizet.

Most vegyünk egy mély levegőt, s nicsak! Olyan nagyra nőttünk, mint a Fa! Tegyük rendbe a leveleket, emeljük fel az ágakat, és simogassuk meg a virágokat sorra, hogy mind újra egészségesen virágozzék!

Nézd! Itt vannak legalul a vörös virágok, ezek adnak bátorságot nekünk, s fölötte a narancsszínűek, amelyek mosolyt és jókedvet csalnak az arcunkra. Most simogassuk meg a citromsárga virágok szirmait is, mert ők veszik el a gondot és bánatot tőlünk!

-      Anya! Ott van egy csokor zöld virág is a zöld levelek között, azokat se hagyjuk ki! Nehéz megtalálni, de nyugodt vagyok, hogy megérinthetem. És nézd csak! Itt vannak a kékek! – lendül bele a kertészkedésbe Márkó, mint egy igazi kis mester.

-      Ezek a kék virágok bizony enyhítik a gyulladást, és gondolataink is tisztábbak lesznek, ha megsimogatjuk őket.

És nézd! Itt van a királykék virágok sora, elfeledteti a félelmeinket. Ez a néhány lila pedig magabiztosságot ad nekünk! – azzal megfogom Márkó kezét, hogy együtt simogassuk meg a szirmokat.

-       Készen vagyunk! – mondja határozottan.

-      No, no! Álljunk csak meg! Nézd csak, nyújtózkodjunk csak egy kicsit! Mit látsz ott a korona legtetején?

-      Anyaaa! Ezernyi gyönyörű fehér virágot! Beleszagolhatok?

-      Persze! – válaszolom mosollyal az arcomon.

Azzal Márkó nagyot szippant a fehér virágok illatába.

-      Ez a legillatosabb virág! – mondja becsukott szemmel – Biztos azért, mert itt süt a Fánkra a Napocska.

Márkó szagolgatja még a Nap sütötte fényfehér virágokat, majd kisvártatva ezt kérdezi:

-      Meggyógyult már így a Fánk?

-      Hamarosan…- válaszolom elmélyülten. Térjünk vissza a Fa tövébe – és ekkor Hopp! mindketten összezsugorodunk saját méretünkre.

-      Anyaaa! Feküdjünk a Földre! – kéri Márkó.

-      Hát feküdjünk! Öleljük meg a Földet, és köszönjük meg Neki és Napocskának, hogy Életet adott a Fánknak. Hogy gyökerétől a koronájáig élteti és virágoztatja.

Ott feküdtünk a Földön Márkóval egymás kezét fogva, és arra gondoltunk, hogy milyen gyönyörű ez a Varázsfa és a Világunk.

 

Oldal: Márkó varázskönyve - Földelés
Versek gyerekeknek - © 2008 - 2024 - gabilla.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat