Segítve sistereg a Sötét,
Hiszed, hogy hevesen henyél.
Fűben fanyarul fakul Fényed,
Lehelleted lihegve éled.

Hangod hajol a hajnalon,
Szemed szédülve szorongatod.
Dolgok dalolva dőlnek, dübörögnek,
Ma megcsaltad magad örökre.

Lógó lényed lassan lankad,
Agyad alkot, aszályt ad.
Pajkos paraszt-pogányként
Hányva érted, mi a lét.

Mégis medres mód e mézes máz,
Hogy holtan hallod honod hangját.
Becstelen bűnbe beleestél,
s megértetted, hogy hazád az Ég.

 

 

Oldal: Nem gyerekeknek, csak kedvencem...
Versek gyerekeknek - © 2008 - 2024 - gabilla.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat